A konyha tele van mesés szerekkel.

Sok fogás, sok alapanyag.

Esős vagy napos, mindegy is: benne vagyunk a novemberben. Ez a hónap meg többnyire esős. S ha már hullik az égből, az alapjaiban határozza meg a hangulatot. És a mesélést. 1975-öt írunk, történetünk egy négylámpás Zsiguliban kezdődik.

Nem akármilyen ajánló következik... Maga a szerző írja ezeket a szavakat saját könyvéről, amely már megvásárolható, megrendelhető, és az Index Könyvek gondozásában jelent meg.

Nellie Melba (1861-1931) ausztrál operaénekesnőnek köszönhetjük a világ egyik legfinomabb desszertjét. Ez a kijelentés így nem teljesen pontos, a Pêches Melba desszert ugyanis Auguste Escoffier (1864-1935) találmánya, de tény, ha nincs ez a gyönyörű hangú szoprán énekes, és nincs ez a zseni francia szakács, akkor ez a remek desszert sem volna. 

Drámai hangvételű podcast következik. Nem túlzás. Mert ilyen is van: konyhai zaklatás. Sokat látjuk, mégis keveset beszélünk róla. Pedig kellene.

Már abban van valami szokatlan, ha a karóránk jelzi, mikor kell ennünk, ám ami ennél is riasztóbb, ha azt is megmondja, mit kellene ennünk. És ez már nem is a távoli jövő.

Valami végérvényesen megváltozik.

Fogadjunk, hogy sokan azt hitték, hogy ilyen soha többé nem lesz, de mindenki nagy örömére: PIERRE VISSZATÉRT AZ ÉTERBE, ÉS HÍRES MESÉT MESÉL.

Leveses történet következik. Aki szereti a sóskalevest, az most örülhet. Aki a cukros sóskalevest szereti, az nem fog örülni. Mert Pierre szerint az nem sóskaleves.

Egy hónapnyi szünet után Pierre visszatért közénk, és lássuk be, ezt sokféleképpen lehet értelmezni. Mi azok közé tartozunk, aki ennek örülünk, és azt is eláruljuk, miért.

Vizapacal, kaviár.

Miért hordanak kalapot a szakácsok?

Versenyben még a moszatok és a hínárok.

Kell hozzá hal, bárány, vese és hagyma.

Vannak azonosítható jegyek.

Pedig Pierre csak egy sóletféléről kezdett mesélni.

Terítéken a különleges alapanyagok.

Itt a húsvét, itt van újra...

Pierre szaftos történetet mesél.

A nemzeti ünnepen a sör is olyan, mint a fű.

Húsimádók, figyelem! De a vegánoknak sem érdektelen ez a podcast. Hiszen a világ attól kerek, hogy leginkább részeiben értelmezhető. Arról nem is szólva, hogy ez az étel, amiről ma szó lesz, minden magára bármit is adó séf próbaköve. Az nem biztos, hogy alfája és ómegája, ám hogy ezen a húsételen, különösen ha elkészítési módozatát tekintve nem rare, simán el lehet vérezni, az biztos. TERÍTÉKEN A WELLINGTON BÉLSZÍN!

Terítéken a téli remegő.

Minden asztalnak van története. Csak legyen asztal.

Pierre a helyi gazdaságok fontosságáról mesél.

Pierre szerint a változás jó válasz lehet akkor, amikor az ételek ellustulnak, lomhává válnak. Ezen nyilván azt kell érteni, hogy a megszokott ízekhez képest az új mindig izgalmas. Még akkor is, ha minden ugyanaz, csak mondjuk éppen csípősebb, mint amit eddig megszoktunk.

Praktikus dolgok maradtak ki e podcast első részéből, de nyugi, Pierre ezt most pótolja. Ilyen az, amikor valaki bemegy egy étterembe, és mit lát?

Milyen jó volna, ha minden étteremben, bárban volna kampó! De nem olyan, amilyenre a fél disznót akasztják, nem is nézne ki szépen. Bár, kétségtelen, látványos volna.

Ez most az előző heti podcast folytatása, vagyis aki azt nem hallotta, annak érdemes lentebb görgetnie, és rákattintania az első részre, mert az Index gasztronómiai szakírójának úgy lesz teljes az évértékelője.

Év végi összegzés Pierre módra.

Határozottan állíthatjuk, hogy ez a podcast nem úgy startol el, mint egy versenyautó, de vannak lassan induló történetek is. Mint például ez.

Ki hallott már olyat, hogy télen valaki azért beszél halkabban, mert nem szereti a telet? Pedig ilyen is van. Most már tudjuk, hiszen Pierre önvallomással kezdi podcastjét, ám ha jobban belegondolunk, teljesen igaza van: hidegben minden összehúzódik. Ezek szerint a hangszál és a tüdő is.

Michelin-csillagos, Michelin-kalauzos körképének végére ér Pierre, ez a podcast most egy ideig az utolsó – ebben a témakörben. Pierre legalábbis azt ígérte, hogy visszatér majd az ázsiai tészták rajongóihoz, és befejezi végre a soba elemzését.

Csillagokról és ajánlásokról mesél Pierre.

Velünk élő gasztronómia és történelem.

Pierre megidéz egy kóstolót Szepsynél.

Pierre méltató szavai Európa legkiválóbb borászához.

Folytatódik az ázsiai tésztakörkép.

Kis ázsiai körkép a magyar konyhákban.

Pierre könyvet ír, megint. Tokajon játszódik majd. Ott is.

Történelmi podcast a gasztronómia nagy válságairól.

Szerelem és időutazás Budapesten.

Pierre elment Varsóba, de már mikor!

Bélyegek, nők és vörös húsok.

Pierre elmondja, s közben megidézi ifjúkorát.

Pierre kétbőröndnyi konzervről mesél.

Történet a La Grand Véfour magyar vendégeiről.

Pierre időutazásra hív, mi pedig indulunk.

Pierre nem lassít, sőt belehúz. Terítéken a hús és még valami.

A művészet tele van étvággyal.

Pierre visszarepít minket az időben, 1969-ben járunk.

Pierre elment a Lúdlábba, de már mikor?!

Forradalmi étrend a múltból, ha már március, idus és ifjak.

Ez, mondjuk, logikus, hiszen ahol sok a marha, ott sok a bendő.

A történet, amelyben Jávor Pál találkozik Jack Kerouac íróval.

A történet olyan kusza, hogy mindegy is, milyen volt ez a háború.

Budapesten is van New York. Nem is akármilyen.

Van olyan, aki szerint ez elképzelhetetlen.

Pierre szerint az étel elkészítése nem bonyolult.

Mi várható idén a gasztronómiában?

Ehhez azért el is kell járni az éttermekbe, bisztrókba.

Onódy Lajos kalandos és megrendítő története.

Pierre ismét nem kímél senkit, igaz, amiről kell, arról előszeretettel mesél, lelkesen.

Pierre szerzői jogokról és az éttermek születéséről mesél.

Feri bácsi és Pierre újra az ételek fontosságára tanít.

Új hős születik, a fülünk hallatára.

Szóba kerül egy régi házasság és Lengyelország is.

Podcast azoknak, akik szeretnek nyelvészkedni a konyhában.

Pierre megint eljött, beült a mikrofon mögé, és mesél.

A konyhában olykor a szalonna is elsül – pontosabban ki.

Kis magyar párizsi konyakológia.

Pierre monológjából az is kiderül, mi az, amit ő és Ernest Hemingway is ivott.

Pierre ezúttal egy ízes ételről mesél ízesen.

Pierre végre elmeséli, hogyan evett Rómában puttanescát.

„..most meg szétszed a Pierre? Na azt nem hagyom!"

Kék étel van? Nincs. Az ég kéksége is csak optikai csalódás.

Király Éva dietetikus szerint az otthoni felhasználási lehetősége is szinte végtelen.

Az őrölt pirospaprika jót tett a magyar konyhának? Hol találjuk az igazi magyar recepteket?

11 év után tért haza Márton Budapestre, és nyitott egy tajvani bisztrót. Pierre az idáig tartó útról kérdezi.

A gasztronómia jelenéről és kilátásairól Vajda Pierre, Hlatky-Schlicter Hubert és Zsidai Roy diskurálnak.

Pierre a Világevőt kóstolgatta.

Most kiderül, lehet-e főzés közben énekelni.